Porok és más anyagok pórusméret-eloszlása tipikus mérési módszerei a gázadszorpció és a higany-porozimetria. A gázadszorpciós módszeren alapuló pórusméret-eloszlás általában N2 vagy Ar gáz forrásponti hőmérsékletén mért adszorpciós izotermájából származik.
Ezzel a gázmolekula méretétől néhány 100 nm-ig terjedű méretű pórusok analizálhatók. A valóban mérhető legnagyobb pórusméret a nyomásérzékelő helyessége és az hűtőközeg hőmérsékletstabilitása miatti korlátok miatt alig van 100 nm fölött. A higany-porozimetria módszere nem nedvesítő higany nyomással végzett injektálásával számítja ki a minta pórusméret-eloszlását és határozza meg a megfelelő behatolt mennyiséget. Ezzel a módszerrel néhány nm és 1000 µm közötti pórusméreteket lehet rövid idő alatt meghatározni. Mivel a 10 nm alatti pórusméretek méréséhez több, mint 140 MPa nyomással kell a higanyt injektálni, ezért előbb ellenőrizni kell, hogy elég erős-e az anyag, hogy ellenálljon ennek a nyomásnak. Ez a módszer is a pórus legkisebb átmérőjét tekinti a pórus méretének. A reális méréstartomány néhány 10 nm-tól kezdődik.
Utóbbi időben megjelent a "bubble point" és a gázáteresztési módszer is, melyekkel szűrők és elválasztó membránok pórusméretét mérik.