A gázadszorpciós izoterma meghatározása tipikus eljárásai a térfogatos, a gravimetrikus, a pulzus-adszorpciós és a dinamikus áramlásos módszer. A térfogatos (volumetrikus) módszert főként fajlagos felület és porozitás meghatározásához alkalmazzák.
A térfogatos (volumetrikus) módszerrel mérő készülék nyomásérzékelőkből, szelepekből és vákuumrendszerből áll - ahogy az alábbi ábra mutatja. A belső térfogatot a mérés előtt kalibrálják. Az adszorbeált gáz mennyiségét a bevezetett és az adszorpciós egyensúly beállása után megmaradó gáz térfogata különbségéből számítják a mért gáznyomások és az ideális gáz egyenlete alapján.
A térfogatos módszer előnye, hogy a minta előkezelése és mérése egymástól el van különítve, így a minták fajlagos felülete és porozitása meghatározása nagy termelékenységgel végezhető el. Hátránya viszont, hogy nagy sűrűségnél a gáz ideálistól eltérő viselkedését és alacsony nyomású mérésnél a minta termikus kipárolgását figyelembe kell venni.