Mezopórusok mérésére szolgálhat a BJH, CI és DH módszer (hengeralakú pórus) és az Innes módszer (résalakú pórus). Mindezen elméletek a kapilláris kondenzáció számításán (Kelvin-egyenlet) alapulnak. Ezt általában 2 nm-nél nagyobb méretű pórusokra alkalmazzák.
Kondenzáció a pórusban
A mikropórus méréshez alkalmazott pórusalak modellt kell itt is alkalmazni. A BJH, CI és DH módszer többnyire ugyanazt az eredményt adja. E módszerek egyedül az adszorpciós réteg vastagságára vonatkozó ft(P/P0) korrekciós tagban térnek el egymástól. A különbség csak 2 nm alatt (nem alkalmazható mérettartomány) lép elő. Ezek az elméletek alkalmazhatók makropórusokra is, de van felső méretkorlátja a mérhetőségnek. A pórusméret tehát a Kelvin-egyenletből számítható. 100 nm-nél nagyobb pórusméret esetén nehéz helyesen mérni a relatív nyomást P/P0=0.99 körüli értéknél. Minél nagyobb a pórus mérete, annál nehezebben biztosítható a mérés helyessége.
Táblázat: Relatív nyomás és pórusméret
A Microtrac cég gázadszorpció elvén működő többféle analizátort is kínál.
